3.~ Replaced Packages

   Zayn lustán fordult meg az új ágyában. 
A nap már magasan járt az égen, beszűrődött a zsalu aprócska rései között, amit este gondosan bereteszelt. 
Mindig is szeretett jó nagyokat aludni, és most így félálomban egy pillanatra el is felejtette, hogy hol van. De a rozoga ágy vészesen megnyekkent alatta a mozdulattól, a gyomra pedig egy hatalmasat kordult, aminek következtében kipattantak a szemei és kénytelen volt szembesülni a kegyetlen valósággal, hogy bizony nincsen otthon, hogy bizony nincsen itt vele senki.
Hogy teljesen egyedül van.
Tegnap este el is felejtkezett a vacsoráról, aminek úgy látszik nem túlzottan örült a szervezete, mert most vészesen követelt valami ennivalót. Lerúgta magáról a durva pokrócot és a szemeit dörzsölgetve a konyhaszekrényhez sétált. A lakás amit a személyvédelmi program kiutalt nekik mindennel fel volt szerelve, tiszta ruhák, könyvek, rádió és újságok is voltak, meg  persze víz és ennivaló, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen elhagyniuk az odút.
 De ahogy elé tárult a repertoár igencsak elment a kedve, hiszen a polcokon konzervdobozok sorakoztak végtelen mennyiségben. Hús, paradicsom, kukorica, bab és minden féle tartósított zöldség várt rá.
Reggelire, ebédre, vacsorára.
Szép kilátások...
Egy mosoly futott végig az arcán, amikor maga elé képzelte Niall arcát, ahogyan Magyarországra érkezése első pillanatában a konyhás szekrényre veti magát, és kitér a hitéből ahogyan megpillantja ezt a rengeteg, undorító konzervet.
Minden bizonnyal ő sem volt boldog.
Kedvetlenül felbontott paradicsomosat és közbe neki állt, hogy kipakoljon. 
A bőröndje a saját holmijaival volt tele, természetesen a telefonjukat elvették tőlük, hogy még véletlenül se tudják lenyomozni a hollétüket, a hátizsákot viszont a személyvédelmi programtól kapták személyre szólóan.
Érdeklődve borította ki  a tartalmát a kanapéra. 
Elő került egy méretes pisztoly aminek már a látványa is rossz érzést keltett benne, egy csipogó szerkezet, amellyel vészhelyzet, vagy baj esetén egy rövid üzenettel értesíteni tudja majd a központot, nem kevés kész pénz, valamint négy fotó. 
 Annak a négy férfinak a képe, akitől biztosan tartania kell, akiket ha meg lát haladéktalanul el kell menekülnie valahova máshova az életéért imádkozva. 
A többi besúgónak és ellenségnek a a kilétéről sajnos nem tudtak, ők bárhol ott lehettek.
Ahogy tovább kotorászott a táska zsebeiben és a kezébe akadt egy lap, amin mind az ötünk új lakhelyének a címe szerepelt. Louis norvégiai, Harry német, Liam francia, az ő olasz címe és Niall-é is, ami egy nagy piros filctollal volt bekeretezve, és fölé volt írva: A te helyed.
Először nem értette, aztán hirtelen rádöbbent.
Még emlékezett is rá, ahogy amíg a helikopterekre vártak, Niall és ő egymás mellé rakták a hátizsákjaikat.
Minden bizonnyal össze cserélték , ami azt jelenti, hogy az ő táskája most Niall-nél van Magyarországon, ami pedig itt van nála az Niall-é.
Egy pillanatra teljesen ledermedt, és félve nyúlt be a táska oldalsó zsebébe.
És ott volt.
Ott volt benne Niall gyógyszere, ami nélkül a fiú hatalmas veszélybe van, ami nélkül meghalhat és nincs is szükség arra, hogy az ellenségeik rá találjanak.
A barátjának körülbelül egy hónapja volt az első epilepsziás rohama, mielőtt még ez az egész bonyodalom elkezdődött volna, mielőtt még minden rendben volt. 
Egy húzós koncert turné után mindannyian teljesen ki voltak merülve és abban reménykedtek, hogy  a másnapjukat pihenéssel tölthetik, amikor a menedzsment telefonált nekik, hogy újabb interjúkra és autogram osztásokra kell menniük.
A hír hallatán Niall hirtelen össze esett, a földre zuhant és teljes teste görcsösen megmerevedett, majd izmai elkezdtek rángatózni, homlokán verejték gyöngyök jelentek meg, szája enyhén habzani kezdett.
Mindannyian halálosan megijedtek, lesokkolva tehetetlenül nézték és jobb ötlet híján azonnal mentőt hívtak, ám közben szerencsére alább hagytak a tünetek és a fiú jobban lett.
A kórházban az orvos közölte velük, hogy Niall epilepsziás rohama áldozata volt és felírt neki egy enyhébb gyógyszert. 
Azon a héten még egyszer előfordult ugyanez az eset, így hát erősebb gyógyszereket kapott, hogy visszaszorítsák és kiküszöböljék a rohamokat, hogy a fiú különösebb károsodások nélkül felül tudjon kerekedni  a betegségén.
És a gyógyszerek most itt voltak Zayn-nél. 
Több ezer kilométerre Magyarországtól és Niall-tól.
Már majdnem megnyomta a csipogót, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy minden bizonnyal Niall is azonnal észrevette a szerencsétlen cserét és azonnal riasztotta a központot és a gyógyszere már útban is van felé.
Fölösleges lenne neki is vészjelzést küldenie, és hála Istennek legalább az új, hamis személyigazolványaikat a zsebükbe rakták, így ebből szerencsére nem adódott komplikáció.
A Zac Owen névvel ellátott iratok mind nála voltak.
De még mielőtt tovább gondolkozhatott volna, kopogtatást hallatszódott a bejárati ajtó felől.
Zayn gyorsan besöpörte az ágy alá a pisztolyt, a gyógyszert, a képeket és a táska többi tartalmát, majd halkan az ajtóhoz lopózott és kilesett a kukucskálón.
A délelőtti napsütésben a szomszédlány állt, akivel tegnap olyan hidegen viselkedett.
Már akkor is rossz érzése volt, hogy egy ilyen szép és kedves lánnyal ilyen hangon kellett beszélnie, de az indulás előtt ellentmondás nem tűrő hangon rágták a szájába, hogy minden embert nagy ívben kerüljön el, tehát nem akarta már az első napon megszegni ezt a szabályt.
Most is vagy fél percig tépelődött magában, hogy ajtót nyisson-e, de végül úgy döntött, hogy a lány teljesen ártalmatlannak tűnik és eléggé kevéssé valószínű, hogy egy pisztolyt fog előrántani a sortja zsebéből.
-Csáó!-nyitotta végül ki az ajtót, és igyekezte a tegnapi undok hangnemét megütni.
-Csáó Zac!-villantotta rá Olívia is az elragadóan bájos mosolyát és Zayn-nek erősen meg kellett emberelnie magát, hogy ne mosolyogjon vissza.
-Mit akarsz?-kérdezte visszautasítóan, és tudta, hogy a hangsúlya valóban nagyon bunkóra sikeredett. Olívia visszahőkölt, látszott rajta, hogy újból sikerült megbántania.
-Én csak gondoltam, hozok neked egy kis reggelit.-húzott elő a biciklije kosarából egy frissen sült cipót, aminek az íncsiklandó illatától Zayn szájában összefutott a nyál-Anyukámnak van egy péksége a falu szélén, és, ahogy látom rád is fér egy kis finomság-nézett le a paradicsomkonzervre ami Zayn kezébe volt.
-Kösz, hogy gondoltál rám.-vette el a péksüteményt, és igyekezett eltitkolni, hogy mennyire jól esett neki, Olívia figyelmessége, hogy egy teljesen idegen ember ennyit foglalkozik vele.
Annak ellenére,hogy nem is ismeri őt, hogy ráadásul borzalmasan elutasítóan viselkedett vele.
És Olívia nem a híres popsztárt, Zayn Malik-ot rajongta körül, Olívia számára csak egy egyszerű fiú.
-Tegnap hallottalak, ahogy énekeltél. Tudod szerintem nagyon tehetséges vagy. El tudom képzelni, hogy sláger számaid lesznek, és lányok ezrei  bolondulnak majd érted és a hangodért. 
 Zayn leblokkolt, tudta, hogy a beszélgetés nagyon-nagyon rossz irányba halad. 
Olíviának nem szabadott volna hallania, sohasem szabadott volna meghallania, hogy énekel, meg tudnia, hogy ráadásul tehetséges is van hozzá.
-Hát akkor valamit rosszul hallottál.-csapta be a lány orra előtt az ajtót és még hallotta ahogy  halkan egy szívesen-t mormol a bezárt kapunak.
Utálta ezt a helyzetet, utálta magát, utálta, hogy ilyen elviselhetetlenül kellett már megint viselkednie, de a legjobban azt utálta, hogy bármennyire próbált ellen állni, egyre jobban megkedvelte a lányt.
 Lerogyott a padlóra és tudta, hogy ezzel elintézte az utolsó esélyét Olíviánál, tudta, hogy többet nem fog mosolyogva kezdeményezni, hogy valószínűleg soha többet nem fog hozzászólni az érzéketlen, illetlen Zac-hez. 
Vagyis hozzá.
Tudta és örülnie kellett volna, hogy sikerült elüldöznie magától és nem kell többet megszegnie a szabályt.
Tudta, de mégis eszméletlen mérges volt.
Remegő kézzel gyújtott rá egy szál cigarettára.

***

 Harry óvatosan lopózott ki a lakásából a német kisfaluban. 

Ha ezt Liam, vagy bárki más a személyvédelmi programból meglátta volna, valószínűleg nagyon dühösek lettek volna rá, hogy már a második napon nem fér a bőrébe, de megígérte magának és a többieknek, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy kapcsolatban maradjanak és ő ezt komolyan is gondolta.

Volt egy terve.

Szemeit egy napszemüveggel takarta el, gondosan kulcsra zárta maga mögött az ajtót, és megindult az utcákon, hogy egy telefonfülkét keressen.

Szerencséjére nem kellett sokat gyalogolnia, mert kér sarokkal később megtalálta, amit keresett és belépett a fülkébe.

A sors furcsa fintora, hogy Londonban, ahol élt, a vörös kis dobozoknak hatalmas kultuszuk van, mégsem használt még soha egyet sem, most pedig még egy napja sincs itt, máris rászorult.

Idegesen kikotort a zsebéből egy papírfecnit, amit még otthon írt fel magának, már előre gondolkodott.

Négy különböző rádióadó telefonszáma volt. Egy norvég, egy olasz, egy francia és egy magyar műsor hívószáma.

A tűzzel játszott.

De ez volt az egyetlen lehetősége, hogy életjelet adjon magáról a többieknek. 

Ugyan kicsi esély volt arra, hogy a fiúk pont ebben az időben, pont azt a rádióadót hallgatják, de Harry úgy tervezte, hogy minden nap megpróbálkozik és talán egyszer meghallja valamelyikük.

Bedobta a fémpénzeket és tárcsázott.

Minden műsorvezetőnek Helgaként  mutatkozott be, nőiesen affektálva annyit mondott, hogy nagyon hiányzik neki az az ember akinek a következő dalt küldi, reméli minden rendben van vele, mert ő köszöni él és virul.

Csak imádkozni tudott, hogy a barátai meghallják a burkolt üzenetét és felismerik a hangját.

 Ugyanebben az időben Zayn magába roskadtan ült a padlóján hatalmas füst gomolyagokat eresztve ki a tüdejéből, Liam franciaországi konyhájából próbálta meg eltávolítani a lehető összes kanalat, ami elég nehéz feladatnak bizonyult, mert nem igazán akaródzott neki hozzájuk érni. 

Egyikük sem hallotta meg Harry akcióját.

Ám Louis, a hideg Norvégiában, a karosszékében egy nagy takaróba bebugyolálva ült és a jobb dolga híján a rádiót hallgatta.

Amikor meghallotta "Helga" hangját, azonnal felpattant és a fülét a hangszórókra tapasztotta.

Teljesen biztos volt, hogy Harry az, sok éves barátság után álmából felkeltve is felismerte volna a legjobb barátja hangját.

Szívét melegség járta át.

Ugyanekkor Niall pedig idegesen várta, hogy elküldjék neki a gyógyszerét, vagy legalább valami jelzést adjanak neki, hogy útnak indítottak.

Már órák óta üzent a csipogó segítségével, de egyenlőre semmi reakció nem érkezett...