5. Complications

A nap lenyugodott, majd felkelt.

Egy újabb nap virradt, és eddig úgy tűnt, minden a terv szerint halad.

Hogy mind az öt fiú holléte ismeretlen az ellenség számára, hogy egyenlőre mind az öten biztonságban vannak .

Zayn félálomban forgolódott az ágyában, és azon gondolkozott mit csinálhatnak a többiek. Sejtése sem volt róla, hogy Harry megint egy német telefonfülkébe kuporog és kitartóan próbálja velük felvenni a kapcsolatot oly módon, hogy reggeli rádiós műsorokba telefonálgat be, nem is gondolva, hogy előbb-utóbb ezzel hatalmas bajba sodorja majd magát és az inkognitóját.

 Liam épp a titokban magával vitt fényképezőgéppel készített video naplót magáról, amiben töredelmesen bevallotta, hogy vétkezett, mert a felszólítás ellenére segített egy öreg néninek felvinni a szatyrát a lépcsőházban. Úgy tervezte, hogy minden egyes napját megörökíti, hogy később majd megtudja mutatni az utókornak és a rajongóinak, mivel tengette a napjait Franciaországban.

 Louis volt az egyetlen, aki meglepő semmilyen szabályt nem szegett meg, és semmi rendkivülit  nem csinált.  Otthon  ő volt az akinek az esze mindig csíntalanságokon járt, aki mindig valami újon törte az fejét  és egy percig sem tudott nyugton maradni, de most egészen komolyan vette a küldetést és a sötét szobájában ismerkedett a norvég szappanoperák és vígjátékok igen gyér kínálatával, közben nagy élvezettel kanalazta magába egy bébi répa konzerv tartalmát.

Ám Niall magyarországi lakása üresen kongott. Az ebédlőasztalon még ott díszelgett a fiú által reggelire elfogyasztott konzervdobozok halmaza, de ő nem volt sehol sem.

Niall eltűnt…

Zayn fülét jövés-menés zaja ütötte meg kívülről, ő pedig a szemét dörzsölgetve az ablakhoz sétált és kilesett a zsalu résein át az utcára.

Olívia alakját pillantotta meg jó pár fiatal társaságában, és mielőtt végiggondolta volna, mit tesz kinyitotta az ablakot, hogy jobban lássa mi történik. Nem számított rá, hogy a berozsdásodott ablakkeret, csak hatalmas nyikorgások árán tárul ki, amire természetesen mindenki felfigyelt és végül nyolc kíváncsi szempár szegeződött az ablakban félmeztelenül álló fiúra.

-Ciao!- intett le végül, de máris megbánta, hogy egyáltalán kikelt az ágyából.

-Ó Bueno Mattina! –kiáltott jó reggelt Olívia, és Zayn figyelmét nem kerülte el, hogy mennyire jól áll neki az indigókék szűkszabású ruha amit viselt, és a vastag fonott copf, amibe a haját kötötte. Négy lány és három fiú állt mellette és egy kocsiba pakoltak be éppen ennivalóval teli kosarakat.

-Srácok ő Zac, az új szomszédom, Ausztráliából érkezett-mutatta be - Zac, ők pedig a barátaim, Carmine, Beatrice, Adriana, Vittoria, Carlo, Nico és Fabio- nevezte meg a társaság minden tagját. Mindenki kedvesen köszönt neki, a Carmine nevű lány még mosolyogva fel is kacsintott és tekintete talán a kelleténél hosszabban időzött el a fiú hasán.

Ám azt is látta, hogy Nico bizalmatlanul méregeti, Adriana és Vittoria pedig halkan összesúgnak.

Talán felismerték?

-Ők a városban laknak, ahova én iskolába járok be évközben. Mind osztálytársak vagyunk-magyarázta Olívia- A napokban lesz Vittoria és Carlo egy éves évfordulója és Beatrice születésnapja is, úgyhogy lekocsikázunk egy közeli tóhoz ünnepelni meg szórakozni. Nem jössz velünk?

-Szívesen látunk-tette hozzá Carmine is, Fabio pedig egy doboz sört lengetett meg Zayn felé biztatólag.

Olyan szívesen velük tartott volna, olyan szívesen kimozdult volna az unalmas lakásából és bulizott volna egy csapat vidám, olasz fiatallal, és a lánnyal, aki egyre fontosabbá vált a számára, de nem tehette. Kész öngyilkossági kísérlet lett volna, ha ilyen messzire merészkedik, a szabály teljes mértékű földbe tiprásával ért volna fel.

-Kösz a meghívást, de nem lehet. Rengeteg dolgom van, de ti érezzétek jól magatokat. - válaszolta végül és tudta, hogy jól döntött.

Éretten, meggondoltan, okosan, pontosan úgy, ahogy egy ilyen helyzetben várható volt tőle.

Büszke volt magára, büszke volt az önuralmára, hogy a kísértés ellenére nemet tudott mondani.

- Sajnálom - mondta Olívia.

- Majd talán legközelebb-szólt Carmine is, de Nico-n látszott, hogy egészen megkönnyebbült.

 Zayn becsukta a zsalut és már éppen indult volna, hogy mély depresszióba burkolózva elfogyassza a reggelijét, amiért nem tölthetett el egy romantikus tóparti estét Olíviával, amikor megütötte még kintről egy mondat a fülét.

-Venite a Bella!- hallotta meg Nico hangját és hiába nem ismerte az olasz nyelvet ennek a lényegét még ő is megértette, Gyere  Gyönyörűm. És ezzel olasz srác átfogta Olívia derekát és besegítette a kocsiba.

Zayn egy percig mozdulatlanul tanakodott magába, az Ördög és az Angyal hatalmas harcot vívott a bensőjében, de mint általában, most is az Ördög győzedelmeskedett, és Zayn kivágta a bejárati ajtaját.

-Várjatok meg, talán mégis el tudok jönni! – kiáltott a többiek utána.

Fenébe az önuralommal meg az óvatossággal.

Mikor érdekelte mindez legutoljára Zayn Malik-ot, amikor a szíve választottja volt a tét? Amikor éppen le akarták csapni a lányt a kezéről?

***

  Gréta idegesen szorongatta a kormánykereket, pár napja kapta kézbe a jogosítványát és most hogy felavassa az aprócska autót amit a szüleitől kapott ennek örömére,  elvitte a húgát, Lucát, a városba vásárolni.  Egy kis magyar faluban laktak az isten háta mögött és ott a helyi abc-n kívül semmi sem volt, úgyhogy bármit akartak venni a félórára lévő kisvárosba kellett felautókázniuk és most végre életükben először megtehették ezt az utat egyedül is, anélkül, hogy el kellett volna rángatniuk magukkal az apjukat, vagy hogy igénybe kellett volna venniük a piszkos buszokat.

Már visszafelé tartottak az útjukról és hiába ment a vezetés szuperül Grétának, azért nagyon lassan és körültekintően haladt, mert így első alkalommal azért benne volt a félelem.

-Hú annyira örülök, hogy végre tudsz jól vezetni. - ujjongott a hátsó ülésen Luca. Alapjáratban jó testvérek voltak, szerették egymást, de a mindennapos veszekedések és piszkálódások azért beárnyékolták a tökéletes húg-nővér kapcsolatot.

Már éppen befordultak a falujuk fő utcájára, amikor megpillantottak az útszélén egy sötéthajú fiút egy nagy táskával a hátán.

Stoppolt.

Itt a faluban általában mindenki ismert mindenkit és segített egymásnak, úgyhogy Gréta lassított és leparkolt a fiú mellett.  A srác feltépte az ajtót és lehuppant mellé az anyósülésre.

-Köszönöm! –mondta magyarul, hiszen az alapszavakat már sikerült elsajátítania.

-Remélem tudod, hogy maximum a falu végéig viszlek el – nevetett  Gréta, közbe rá sem nézett a potyautasára, éppen a cd lejátszóba próbált elindítani egy számot a kedvenc együttesüktől, a One Direction-től. Amikor végre felcsendült a What makes you beautiful dallama, a fiú teljesen megmerevedett.

-Jézusom-suttogta mostmár angolul.

-Mi az talán nem bírod a srácokat?- kérdezett vissza Gréta, közben még mindig a zenelejátszóval babrált.

Luca tekintete közben összeakadt a fiúéval a visszapillantó tükörbe és most rajta volt a sor, hogy teljesen lemerevedjen, amikor felismerte, ki is bujkál a sötétre festett tincsek alatt.

-Na mi van, mindenki megnémult?- kérdezte Gréta, ahogyan lassan felnézett.

-Kérlek ne sikíts – kérte a nővérét remegő hangon Luca, aki igazából saját magát alig tudta türtőztetni, de tudta, hogy itt ebben a helyzetben mégiscsak a nővérét éri majd a nagyobb sokk, hiszen az ő nagy szerelme ült be a kocsijukban éppen az előbb.

 És ekkor végre Gréta is ránézett a mellette ülő fiúra, és a meglepetéstől hirtelen nem jutott levegőhöz.

-Niall!- suttogta kábultan és a fiúnak valóban a szájára kellett tapasztania a kezét, nehogy a lány a sikításával magukra vonja a figyelmet.

Grétában hirtelen megannyi érzés játszódott le. Több milliószor eljátszott már a gondolattal, hogy majd egyszer egy szép napon találkozhat a kedvenc együttese tagjaival, azon belül is Niall Horan-nel, aki mindig is a legkedvesebb volt a számára.  Ezerszer megtervezte már a találkozásukat, az első randevújukat, az esküvőjüket, a családi házukat, a gyerekeik neveit és persze teljes szívéből reménykedett, hogy egyszer valóra válnak az álmaik, de mélyen magában tudta, hogy ez valószínűleg sohasem fog bekövetkezni.  És most egyszer csak hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, itt ül a fiú az ő kocsijában, itt Magyarországon, ebben a kis faluban.

-Úristen, mi vagyunk a legnagyobb rajongóitok- nyögte végül  Luca, akinek előbb megeredt a nyelve.

-Azt hittem, itt senki nem ismer. Azért jöttem ide, ebbe az országba, hogy elbújhassak a világ szeme elől, fogalmam sem volt, hogy az emberek itt is ismernek minket – mondta Niall, aki szintén teljesen meg volt lepődve a fogadtatástól.

-Már kezdtünk aggódni. Napok óta semmit nem írtok twitter- re, és most, te..itt…nem hiszem el…Álmodok! Luca, csípj meg! És a hajad…Mi történt a szőke frizuráddal?- hablatyolt összevissza Gréta és Niall-nek ugyan mérgesnek kellett volna, lennie, hogy felismerték, mégsem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjon a szőkés hajú lányon.

-Gréta vagyok! –szedte végül össze magát- És el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy itt vagy.

-Engem Lucának hívnak.

-Én viszont most nem Niall vagyok, hanem Peter, vagy Péter ahogy ti ejtitek. És meg kell ígérnetek, hogy senkinek nem sem áruljátok el, hogy itt láttatok. Értitek? Senkinek! Se legjobb barátnak, se szülőnek, se szomszédnak, semmilyen internetes csoportnak!  Az életünk forog kockán, segítenetek kell!

 A lányok egy pillanatra azt hitték, hogy csak szórakozik, de ahogy belenéztek a komoly kék szemeiben, rájöttek, hogy nem viccel.

-Hát akkor kedves Péter, hova vihetem?- kérdezte Gréta.

-A legközelebbi reptérre. És gyorsan. Nagyon gyorsan.

-A reptérre?- kérdezett vissza elhűlve a lány.

-Magyarországnak egyetlen reptere van a fővárosban, ami innen több száz kilométernyi távolságban fekszik és Gréta most vezet életében először- mondta Luca.

-Muszáj odajutnom! Azonnal szükségem van egy gyógyszerre, amit csak receptre kaphatok meg és ez itt, ebben az országban nem lehetséges! Ha vége van ennek az egész rémálomnak,  ígérem, hogy meghálálom - és Niall keze valóban remegett a félelemtől.

 Grétának nem volt kérdés, hogy segít-e a fiúnak, és teljes erőből lenyomta a gázpedált, ujjaival görcsösen megmarkolta a kormányt.

Tudták, hogy eddigi életük legnagyobb kalandjának néznek elébe. Luca közben elővett egy szelet csokoládét a táskájából és odanyújtotta Niall-nek, aki hálásan elfogadta és rá mosolygott. Leharapta a csoki felét és még mielőtt bekapta volna a maradék részét is, meggondolta magát.  Niall Horan-nek nem volt a szokása, hogy másokkal megossza az ételét, de most mégis Gréta felé nyújtotta.

-Neked is jól jöhet most egy kis energia- simogatta meg a lány karját, aki pontosan tudta, milyen kivételes helyzetben is van- És köszönöm!

A kis kocsi közben rátért az országútra és nagy sebességgel száguldott a cél felé.

Vajon időben odaérnek?

***

Olaszországban ebben az időben, egy titokzatos kéz egy titkos számot tárcsázott. Hosszan kicsöngött, majd végül felvették.

-Azt hiszem értékes információkkal szolgálhatok. Van egy új fiú, a neve Zac. Azt hiszem ő az egyike annak az együttes tagjainak akire vadásztok.

A vonal túlsó végéről kacaj hallatszódott.

És ez a kacaj nem túl sok jóval kecsegtetett…